Sándor Ernő: Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara, 
adventi hajnal zápora, 
ezüst mezők, ezüst világ... 
Szobánkban csend és béke van, 
karácsonyt vár a kisfiam. 

Ezüst mezők, ezüst világ, 
ti visszatérő szent csodák, 
ó, szép adventi hajnalok! 
Lelkemben halkan zengenek 
rég elfelejtett énekek. 

Ó, szép adventi hajnalok, 
Istent dicsérő angyalok, 
bús tájon, íme, zeng a szó: 
az éjszakának vége már, 
megtartó Krisztus erre jár... 

Bús tájon íme zeng a szó: 
Istennel élni volna jó 
az ég alatt, a föld felett, 
s üdén, miként a kisfiam, 
Jézusra várni boldogan. 

Az ég alatt, a föld felett 
pusztítva jár a gyűlölet... 
Adventi hajnal zápora 
e csendes téli reggelen 
nyugodj meg fájó lelkemen. 

Adventi hajnal zápora, 
új boldog élet mámora 
ó, hullj reám, ó, hullj reám! 
Hozzátok el a nagy csodát 
ezüst mezők, ezüst világ!