Hrutka Róbert: Így legyen

Engedj, 
de vezess, mondd: merre menjek? 
Mutasd meg kit, szeressek? 
Hol találom a fényt, 
és kiben bízhatok még? 

Mikor haljak meg érted? 
Hisz hitvány életem véges, 
de minden pont ezért szép - 
Már nem kell az örökké lét. 

Törött szárnyaim nálad, 
most visszakérném, hogy szálljak, 
mert szállnék felhők fölé, 
hol nem rejt többé a bánat, 
nincs fájdalom, nincs gyalázat... 
Mikor megszülettél, még láttad, 
Hogy volt egy másik világ. 
S aki egyszer már ott járt 
nem akarhat mást... 

És mind, aki eltévedt odafent 
egy elveszett mennyországot keres. 

Vedd el - 
mit a világ adhat, már nem kell, 
de a szabadságom ne vedd el; 
édes ízét jól érzem még - 
Legyen örökké az enyém. 

Mert a földön elveszett ember 
nyugalmat többé már nem lel, 
ha hívja egy másik világ. 
Mert ki a csillagok közt járt 
nem akarhat mást. 

És mind, aki eltévedt odafent 
egy elveszett mennyországot keres. 

Igen, így legyen, 
Az elveszett mennyország, miénk legyen, 
Legyen végtelen 
minden perc, minden pillanat veled…