Bódás János: Szeressetek

Szikla vagyok, zord és kemény, 
virágtalan rom. 
S a törpe hangya nép fölé 
gőggel magasodom. 

Jó egyedül. Mindegy nekem, 
hó fed, vihar ver-e? 
Nem kell szeretet tüze 
csak megrepesztene! 

Jéghegy vagyok, büszke fagyos, 
lábam teher veri, 
nem hagyom magam senkitől 
megközelíteni. 

Úgy jó, ha körülöttem 
a tajték zúg, szél sivít, 
ne szeressetek, mert a tűz, 
tudom, megsemmisít. 

De jaj! Mégis ember vagyok, 
sokszor árva, beteg, 
s a gőg, a fagy mögül szívem 
sikolt: szeressetek! 

Szeressetek! Mit ér a lét, 
ha egyedül vagyok? 
Ha társaim csak jéghideg 
hold, csillagok s habok!