"Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről.
A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol, miközben egyre csak várod és várod, epedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.
Akkor aztán már nem is tudod, mit mondjál. Az órákig tartó várakozás
feszültté tett, a feszültség félelemmé alakult, a félelem pedig meggátolja, hogy kimutasd az érzelmeidet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése