"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság.
A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság!
Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát.
Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának.
A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit.
A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság.
S nincs ritkább.
Montaigne, mikor eltünődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta:
" Barátok voltunk.... Mert ő volt ő, s mert én voltam én. " Ez felette pontos.
S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: " Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát. " Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már igazság.
Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában.
Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka.
A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése