Balázs Béla: Az asszony és a kert

Hatalmas ősz van. Behódolt a kert.
A fák mezitlen, néma foglyok állnak.
Elébeszórván kincseit a nyárnak
Most itéletre várnak. Vár a kert.

Az erdőn fennt még zajlik a csata
Lélegzetfojtva hallgat lennt a kert
S ime a nyárnak futó csapata
Véres zászlót az alkonyégre vert.

Egy assszony áll a kopasz fák között,
Dacosan mint egy elárult vezér
Nézi a pirt a barna hegy fölött.

Gőgöshalványan, mozdulatlanul.
Remeg a kert körötte s egy levél
Félve, puhán könnyes szemére hull.