2012. május 4., péntek

Országhegyi Károly: Tündéranyu



Az én szobám egy valódi mesepalota, 
királyok és királylányok járnak be oda. 

Ha a polcról leveszem a mesekönyvemet, 
néhány perc és én is herceg, vagy király leszek. 

Voltam én már szegény ember legkisebb fia, 
voltam gazdag kereskedő s győztes dalia. 

Bejártam már Szindbáddal a mesék tengerét, 
vízbe veszett mellőlünk a sok-sok tengerész. 

Egyik este elvarázsolt egy gonosz banya, 
álmomban, mint ronda béka érkeztem haza. 

Azt hittem, hogy így maradok örökké, mint béka, 
hisz e varázst csak egy tündér csókja oldja - néha. 

De a tündér megérkezett, csókot lehelt rám. 
Felébredtem! Az ágyam
 fölött ott állt anyukám!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése