William Butler Yeats: Ha ősz leszel s öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom, 
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet, 
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed 
pillantásodról: visszfény volt az árnyon. 

Hányan szerették jó kedved sugarát, 
s imádták hű vagy hamis szerelemmel, 
de én zarándok lelkedet szerettem 
és változó arcod szomorúságát. 

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva, 
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött 
a Szerelem, suhan a hegy fölött, 
s elrejti arcát fátylas csillagokba.