Áprily Lajos: Órák

Szívem felett a zsebben, 
nagyon sok éve már, 
szívemnél vérmesebben 
egy régi óra jár. 

Alatta, lomha inga, 
szívem lustán dobog, 
zihálva néha, mint a 
kifáradt vándorok. 

Feleselő nővérek, 
két furcsa gépezet, 
itt versenyezve mérnek 
időt és életet. 

S midőn az óra tik-ja 
nagynéha nem zenél, 
a szív megállapítja: 
az óra most nem él. 

S ha majd - nem is sokára - 
a szív nem muzsikál, 
az óra konstatálja: 
A szív rugója áll.