Tél előtt, nyár után

Nézd 
a horizonton nyújtózkodó vörös naplementét! 
Ég tengerén tükröződik az óriás napkorong… 
Hiába lepik a földet telet jósló hófoltok, 
szívemben mégis nyári álmokat idéz e kép. 




A fényben 
mérges kis felhők szelídülnek rózsaszín szigetté. 
A tengeren volt ilyen a napnyugta. Pont ilyen. 
Csak nem az ég kékjében bíborlott fel a nap fénye. 
hanem a halkan csobbanó víz türkizlő felszínén. 




Látod, 
itt a tél, de én még mindig álmodom, múltat, jövőt, 
s mert szép volt a nyár, nem tud bántani a rideg tél. 
Nem riasztanak hegyek lábához kúszó tépett ködök. 




Ne aggódj 
kedvesem, a tavasz is majd melletted talál! Ne félj! 
Higgyük: a mi szerelmünk lesz a kivételes… örök. 
Akkor is, ha tudjuk: minden mi szép, egyszer véget ér.