Szabó Ila: Epilóg

Már csöndesen szeretlek, 
szelíd szavam se szól, 
Könnyebb Neked, ha vágyam csak hangtalan dalol. 
Nem várlak, nem kereslek, nem álmodom Veled, 
feloldom gondod, vétked, mit Én hoztam Neked. 
S a csöndes könnyek éjén Én áldva áldalak, 
köszönnöm kell, hogy voltál egy boldog pillanat. 
Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz, 
de éltedre titkon tekintetem vigyáz.