Rajnai Lencsés Zsolt: Légy rendkívüli!

Légy rendkívüli! 
S ha ez nem megy, 
Csak rendhagyó. 
Vagy csak Ember... 

Ha nem tudsz 
Ember maradni, 
úgy légy bár állat, 
de okos és szelíd? 

Vagy légy vad, 
ha nem tudsz 
szelíd se maradni, 
és oltalmazd 
Akit szeretsz... 

De ha gyönge vagy ehhez, 
úgy ne légy állat, 
csak növény, 
ám sudár, égig érő fa! 
Hogy légy szélben úszó, 
csöndre, fényre vágyó lomb, 
mely, mint zsenge magányos bolond 
a halállal szemben mindig új rügyet bont... 
S ha nem tudsz növény se maradni, 
úgy légy csak holt anyag, 
ám nyugodt, mint a kő, 
mely rendíthetetlen agg bölcselő, 
de légy forró, mint szilaj szerető... 

Vagy hűvös, ha forró nem tudsz, 
sőt hideg, akár a víz! 
Csak légy tiszta forrás, éltető íz, 
melyen szomjazók csüngenek?! 
S ha nem tudsz kő se, víz se lenni, 
légy csak ásvány, de vérben ázó; 
hogy vérkörökben te légy a törvény, 
mely apró magva életnek-halálnak, 
s mi több: örök örvény! 

S ha ez se megy, 
légy csak könnyű gáz, 
édes illat, 
mely úgy tűnhet, 
hogy mikor elillan, 
hiányzik mindenkinek. 
Ha ez nem megy, 
te hiányozz csak 
egyetlen valakinek... 

De ha nem tudsz gáz se lenni, 
légy csak gondolat, tiszta eszme. 
Vagy légy vers, rím és játék, 
s furcsa fény, tiszta érzet, 
mi több: magasztos égi képzet, 
vagy légy csak legtöbb: jó szándék.