JRR Tolkien: Az út örökké megy tovább

Az út örökké megy tovább, 
szirtek fölött és fák alatt, 
nap nem járta barlangon át, 
fürge folyó mentén halad, 
halad havon, mit tél szitált, 
virágok közt a nyári réten, 
pázsiton át és kövön át, 
holdsütötte hegyek tövében. 

Az út örökre megy tovább, 
felhők alatt és hold alatt, 
de bármilyen messze tért, a láb 
végül hazafelé halad. 
S a szem mely lángot és csatát 
látott kőtermek mélyiben, 
a régi ismert mezőkön át 
füvön, fán, dombon elpihen.