Jobb adni, mint kapni

"Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett. 
-A bácsié ez a járgány? 
-A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. 

A fiúcska elképedt. 
-Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha . . . 
Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott, attól tátva maradt a szája. 
-De jó volna -kezdte újra a kis legény -, ha én is ilyen báty lehetnék. 
A barátom megdöbbenve nézett rá. 
-Nincs kedved furikázni egyet? -szaladt ki a száján. 
- Naná, hogy van! 
A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt: -Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé?
Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében. Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett. 
-Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál! 
A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan. Nyomorék kistestvérét cipelte magával. Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott. 
-Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került. Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi kirakatokat, amikről annyit meséltem neked. 
Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre, és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött. 
Azon a szentestén Paul megtanulta, mit jelent a mondás: Jobb adni, mint kapni."