Gerő Sándor: Embei sors

Pörög az orsó, s az élet fonala 
lepereg gyorsan, mint száraz falevél. 
Forró nyár után jön ősz, s hideg tél. 
Álmatlan éjszakák, ködös hajnalok. 
Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok. 

Szép gyermekkor már csak távoli álom. 
Remeg a kéz, s a lépés tétova. 
Hátadra sújt a kínok ostora. 
Fogy a remény, s gyűlnek a bajok. 
Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok. 

De ki ma ifjú, ne feledje el, 
Felette is elsuhannak az évek, 
És egyre halkul a vidám ének. 
Sóhajjá válnak zengő dallamok 
Kik lélekben ifjak, csak azok boldogok.