Egy levél halála

Éjjel didergett… Érezte elérkezett a vég. 
Vörösen kelt fel a nap, köd-csókot lehelt felé. 
Fáradtan emelte reszkető, fonnyadó fejét. 
Harmat hullt hidegen… Érte sírt a többi levél. 

….talán repülhet még… vihar támadhat 
szállhat a szélben a kéklő égbe, messze 
a fától, messze az ágtól, hol életre keltette 
ébresztgetőn egykor a tavaszi fény… 

De nem támadt szél… Halkan hullt alá a kis levél. 
Utolsó útján átölelte gyengéden a fény. 
Kísérte bágyadtan, a fájától elváltat, ki 
félholtan pergett, koporsója, a sáros föld felé…