2011. december 15., csütörtök

Babits Mihály: Húnyt szemmel...


Húnyt szemmel bérceken futunk 
s mindig csodára vágy szivünk: 
a legjobb, amit nem tudunk, 
a legszebb, amit nem hiszünk. 

Az álmok síkos gyöngyeit 
szorítsd, ki únod a valót: 
hímezz belőlük 
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése