Szuhanics Albert: Taníts meg Uram!

Taníts meg Uram boldognak lenni, 
Tiszta szívemből, könnyen szeretni. 
Szállván virágra, miként a lepkék, 
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék. 

Taníts meg engem, tisztának lenni, 
Vissza nem nézni, előre menni! 
Letenni minden terhet és gondot, 
Látni magamban a középpontot. . . 

Taníts még nekem egyszerűséget, 
Hogy megláthassam mindig a szépet. 
Igazgyöngy legyen szellemi lényem 
A hamis ékszert még meg sem nézzem! 

Taníts meg engem nyugodtnak lenni, 
Útra kelőktől, szép búcsút venni. 
Túltenni magam, azon mi nem megy, 
Erősebb szenved, okosabb enged. . . 

Taníts meg engem szerelmet adni, 
Nem szalmalángként, parázs maradni. 
Embernek lenni, minden esetben, 
Segítő erő legyen kezemben! 

Hogyan tehessem? Taníts meg engem; 
Új reményt adni csüggedelemben! 
Mindig, mindenkor emberi szóra, 
Könnyet törölni, hajlani jóra. 

Taníts meg engem, tanító tettre, 
Példás jellemre, hű szeretetre. 
Víg mosolyt csalni bánatos arcra, 
Taníts meg Uram, erre a harcra!