Cherry L Costello- Forshey: A legszebb virág

Egyedül ültem le, olvasni a parkban, 
Szomorú fűzfának védő árnyékában. 
A csalódottságra volt elég, jó okom. 

Megbántott a világ, s ezt vettem én zokon... 
Ha ettől nem lett volna még, elég rossz a napom, 
Elém állt egy kisfiú, s izgatott volt nagyon. 
Kipirult, s kifulladt a játék hevében; 
Felhevülten így szólt: " Néni ide nézzen !" 

Kezében elhervadt virág kornyadozott, 
Lankadt szirmai tán, nem látták a napot. 
Halott virágával, küldtem volna tova, 
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova. 

Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra, 
Virágját szaglászta, s mondta kisvártatva: 
" Az illata csodás, s bizony szép is nagyon, 
Itt szedtem magának, s bizony tiszta szívvel adom!" 

Haldokló virág volt, mit átadott, 
Ragyogó színe, már rég megkopott. 
Tudtam azonban, el kell fogadnom, 
A fiú különben tán, sosem hagy nyugton. 

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle, 
De ő csak tartotta....fel a levegőbe. 
Eladdig nem tűnt fel....ekkor vettem észre, 
A fiúcska nem lát, merthogy vak szegényke. 

Hangom megremegett, szememben könny égett, 
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet. 
" Szívesen " - mondta, s vidáman elfutott, 
Nem tudta, hogy bennem milyen mély nyomott hagyott. 

Eltűnődtem rajta, vajon mint láthatta, 
Hogy egy nő a fűzfa alatt, önmagát siratta. 
Honnan vette észre borús keservemet? 
Talán a szívével lát jól ez a gyerek? 

A vak gyermek szemével, végre megértettem, 
A világgal nincs baj, itt a hiba bennem. 
Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet, 
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet. 

A hervatag kórót orromhoz emeltem, 
Gyönyörű rózsának illatát éreztem. 
Közben a fiúcska új gazzal kezében, 
Egy gyanútlan öregembert, készült felvidítani éppen