Ligeti Éva: Álmaim

Az éjszaka mélységes csendjében,
az álmok párnáját megvetettem.
Lehunyom szemem, s merengve nézem
a láthatatlant, melynek rabja lettem.

Álomképek peregnek előttem,
s ez a pillanat magával ragad.
A kétségeimet már legyőztem.
fénylények között találom magam.

A térben átölel a nyugalom,
érintése behatol lelkemig.
Olvadó jégvirág az ablakon,
a szirmait hullajtja reggelig.

A vágyak zuhatagához érek
s permetező cseppjeiben fürdök
a szivárvány húrjain zenélek
s a boldogság habjába merülök.