Kamarás Klára: Egy szürke vers

Szemed helyett nézem a monitort.
Kezed helyett a billentyükhöz érek.
Hol a sok sziporkázó gondolat?
Nincs üzenet.....
Kikapcsolom a gépet.

Ez a reggel is olyan mint a többi.
Kinézek, hátha kisütött a nap.
Benn szürke falak, kinn a szürke ég .
Szürke közel és szürke messzeség...
Szürke szivárvány, szürke táj fölött?
Hát nincs remény, a tavasz megszökött?
Csak hiány van, mely egyre jobban éget,
S én bámulom e tenger szürkeséget.