2011. október 19., szerda

...Én nem szeretem az álmokat.


...Én nem szeretem az álmokat. 
Becsapnak, elhitetik velem azt mi nincs. 
Az álmaimban minden lehetséges, minden valóra válik. De sajnos túl élethűen. 
Néha elhiszem, hogy az a való, és a szívem, érzem boldog, egy pillanat alatt megváltozik minden. 
S már- már az álombeli önmagam lesz, ha csak pár órára is a valós énem. 
S mikor már minden sikerülne, eltűnt az összes fájdalom a szívemből, s tervezném a jövőt, hirtelen tör rám az ébredés. Szemem könnyes lesz, a torkom összeszorul a fájdalomtól. 
Minden, ami szép volt, s jó, meg sem történt. 
Csupán egy kép volt, egy elképzelt világ. 
Pedig olyan valósnak tűnt, oly tisztán éreztem az élet szépségét.
 Én inkább nem álmodok többé. 
Mert fáj az ébredés...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése