...Én nem szeretem az álmokat.

...Én nem szeretem az álmokat. 

Becsapnak, elhitetik velem azt mi nincs. 

Az álmaimban minden lehetséges, minden valóra válik. De sajnos túl élethűen. 

Néha elhiszem, hogy az a való, és a szívem, érzem boldog, egy pillanat alatt megváltozik minden. 

S már- már az álombeli önmagam lesz, ha csak pár órára is a valós énem. 

S mikor már minden sikerülne, eltűnt az összes fájdalom a szívemből, s tervezném a jövőt, hirtelen tör rám az ébredés. Szemem könnyes lesz, a torkom összeszorul a fájdalomtól. 

Minden, ami szép volt, s jó, meg sem történt. 

Csupán egy kép volt, egy elképzelt világ. 

Pedig olyan valósnak tűnt, oly tisztán éreztem az élet szépségét.

 Én inkább nem álmodok többé. 

Mert fáj az ébredés...